Az autógyártás technológiai fejlődésének köszönhetően az utóbbi időben egyre több olyan járműről számolnak be a gyártók, amelyik automata üzemmódban már saját magát is képes vezetni. A Google nemrég kifejlesztett első modelljeiből például már teljesen hiányzik a kormánykerék, a Mercedes-Benz sofőr nélküli autójában pedig az üléseket menetiránynak háttal lehet fordítani. Bár sokan ebből azt a következtetést vonja le, hogy az innovatív technológiák idővel akár teljesen kiváltják majd a vezetőket, a kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy az emberi beavatkozásra még a legfejlettebb megoldások esetében is szükség lehet.

A gépnek is kell a segítség

A statisztika viszont a gépeket igazolja. Így teljesítenek a Google autói.Az egyik legfőbb kérdés, hogy a mérnökök miként tudják kezelni majd azokat a hibákat, amelyek természetszerűleg előfordulhatnak az automata járműveknél. A Google például azt találta ki, hogy olyan rendszert alakít ki (a szabadalmat egyébként már bejegyezték), amely lehetővé teszi az „elakadt” autóknak, hogy távolról felvegyék a kapcsolatot egy ügyfélszolgálati központtal. Ugyan az elképzelés nagyon meggyőző, a legjobb megoldás mégis az lehet, hogy szükség esetén „normál” sofőrök avatkoznak be a járművek vezetésébe, és vegyék át az irányítást – véli Michael Nees, az amerikai Lafayette College pszichológia tanszékének adjunktusa.

Az automatizált rendszerekre számos példát találunk a légi közlekedésben, ahol a repülőgépeket már sokszor robotpilóták irányítják. Ez a megoldás a hétköznapokban elsősorban a rutinszerű, folyamatosan ismétlődő folyamatok esetében kínálhat jó alternatívát. Elsősorban akkor, ha az esetlegesen felmerülő hibák nem járhatnak súlyos következményekkel – gondoljunk csak az automata varrógépekre vagy a mosogatógépekre.

A kockázatok nyilvánvalóan magasabbak, hogyha az önműködő rendszerekkel hibái valódi kárt tehetnek. Az emberek ugyanis idővel túlságosan a – tökéletlen – automata megoldásokra támaszkodhatnak, és kijöhetnek a gyakorlatból, hogy szükség esetén „ódivatú”, hagyományos módon végezzenek el egyes feladatokat.

Ha a gépek át is veszik az irányítást, akkor sem helyettesíthetik teljesen a humán irányítást – néha például a munkavállalók szerepe és elvégzendő feladatai nem csökkennek, ha összehasonlítjuk azokkal az időkkel, amikor az automatizált rendszerek meg se jelentek még a piacon. Ilyen esetekben inkább arról van szó, hogy a munkavégzés alakul át. Ahelyett, hogy fizikai munkát kéne végezniük, az embereket inkább monitorok elé „száműzik”, hogy kiszúrják, ha az automata rendszerekben hiba lép fel, és szükség esetén közbe is avatkozzanak.

A gondot itt elsősorban az jelentheti, hogy a munkavállalók nem mindig viselik jól ezeket az unalmas feladatokat. Emiatt nem meglepő, hogy például azoknak a sofőröknek, akik átveszik a kézi irányítást a robotpilótától, rövid időre van szükségük ahhoz, hogy átálljanak a normális, szabályszerű vezetésre.

Technológia + vezetők = közös erőfeszítésre van szükség

Önjáró autó: menő vagy szükségtelen luxus ? >>A The Conversation összefoglalójában hozzáteszik: mindezekkel nem azt szeretnék mondani, hogy az önjáró kocsiknak nem lesznek nyilvánvaló előnyei; az automata járművek kétségkívül egy teljesen új szintre emelik majd a vezetés élményét. Ahhoz viszont, hogy ez a sokat ígérő technológia a megfelelő irányban fejlődjön, az emberi tényezőket is figyelembe kell venni.

Erre kitűnő megoldás lehet, ha a kocsikban olyan kombinált kijelzőt helyeznek el, amelyeken a vezetők vizuálisan, érintéssel vagy hangutasításokkal nyomon követhetik, hogy a gépi vezérlés éppen mit csinál. Az úgynevezett „adaptív automatizálás” – amikor a számítógép rendszeres időközönként átadja a kocsi irányítását a sofőrnek – lehetővé teszi, hogy az emberek se érezzék magukat kirekesztve és szükség esetén beavatkozzanak.

Forrás: TheConversation.com