Első lépésként célszerű tisztázni a Big Data fogalmát, mivel egyre több olyan nyilatkozatot hallani, amely arra enged következtetni, hogy nem jól használjuk ezt a fogalmat. Big Dataként akkor tudunk egy adathalmazra tekinteni, amennyiben három kritériumnak együttesen megfelel:

1. nagyon nagy adatmennyiségről van szó,
2. szerkezetében is nagyon változatos adatokat tartalmaz,
3. nagyon gyorsan szükséges feldolgozni.

Ha ilyen aspektusból közelítünk a Nagy Adathoz, és tekintetbe vesszük, hogy a gyors feldolgozás során csak arra keressük a választ, hogy mi történik, és nem arra, hogy miért, akkor könnyen belátható, hogy a Big Data szempontjából az egyén és a személyes jellemzői nem feltétlenül fontosak. Például a közlekedésszervezési célú feldolgozás esetén a lényeg az, hogy most hol van dugó kialakulóban (hogy elterelhetők legyenek a járművek alternatív útvonalra), nem pedig az, hogy miért alakul ki.

A Kürt adatmentő vállalat közleménye szerint az adatvédelem túlszabályozott terület, napjainkban is egyre-másra jelennek meg a „német mérnöki alapossággal” minden területet szabályozni kívánó jogszabályok. Az Egyesült Államok ezzel szemben pedig most pont a másik végletet mutatja, hiszen az ilyen jellegű információk üzleti célú felhasználásának területén mutatkoznak engedékenynek. Ezen a területen európai gondolkodással sok kérdés vetődik fel. Az európai szabályozás alapján ugyanis semmilyen adat nem tárolható, dolgozható fel a tulajdonos külön engedélye nélkül, a tengerentúlon pontosan a fordított elv érvényesül, ha nem tiltom meg, akkor szabadon használható.

Az európai szabályozás alapján például elveszítjük annak lehetőségét, hogy kapjunk egy üzenetet a járművünk fedélzeti eszközére, miszerint előttünk dugó van/lesz. Mi fog történni? Természetesen hozzá fogunk járulni a személyes adataink kezeléséhez, így pusztán egy újabb adminisztratív feladathalmazzal fogunk szembesülni, mi, akik szeretnénk élni az okoseszközeink nyújtotta kényelemmel (hiszen ezért vásároltuk).

Az új szabályozás szerint mindenkinek személyesen kell meghoznia azt a döntését, hogy akar-e a továbbiakban is részesülni a már megszokott kényelmi szolgáltatásokból. Természetesen az adatkezelőnek is döntenie kell, hogy az eddigi szolgáltatásokat a megnövekedett adminisztrációs, kommunikációs, biztonsági és jelentési terhek mellett fenn tudja-e tartani a jelenlegi színvonalon. De az is elképzelhető, hogy az eddig ingyenesen rendelkezésünkre álló szolgáltatásokért a fenntarthatóság érdekében díjat kell szednie – összegezték a Kürt szakemberei.

Minden szereplőnek újra kell gondolnia az érdekeit, a lehetőségeit és ennek megfelelően kell rendeznie a kapcsolatait adatkezelés, adatvédelem tekintetében. Ugyanakkor a világ fejlődik, az információfeldolgozást végző algoritmusok egyre okosabbak, egyre több mindenben segítik a mindennapi életünket, ha nem tudják megtanulni a mi szokásainkat, azzal nemcsak az algoritmus lesz kevesebb, hanem a felhasználók is veszítenek.

Az információbiztonsági cég szerint lényeges megértenünk, hogy egy Big Data elemzéssel foglalkozó kutató/elemző más szemmel látja a világot. Őt valójában nem a pontos lakcím érdekli, hanem inkább az, hogy egy adott iskola diákjai közül hányan laknak az intézménytől 800 méterre, akiket így járművel szállítanak minden nap. Ha ez a szám magas, akkor az adott helyre akkor érdemes lenne kerékpárutat építeni, és így kevesebb dugó lehetne a településen. Érdemes tehát odafigyelni az általuk professzionális módszerekkel készített folyamatos, dinamikus elemzésekre, hogy jobbá tehessük a világot, nem biztos, hogy tőlük kell féltenünk az adatainkat.