Ne féljünk a robottól

Ne féljünk a robottól

Ne féljünk a robottól

szórakozás

8 perc

A mesterséges intelligenciáról szóló filmek sokszor szimbolikusan az emberiség technológiával szembeni félelmét jelenítik meg. A gépek fellázadnak, leigázzák az élőket, kegyetlenek, érzelemmentesek. Ahogy azonban egyre inkább elfogadjuk a mindennapi eszközeinket, úgy tükrözi ezt a popkultúra is.

De vajon honnan vették a rendezők és tudósok azt az ötletet, hogy a mesterséges intelligencia jelentheti a legfőbb fenyegetést az emberiség számára? – teszi fel a kérdést Elon Musk vállalatvezető a Wall Street Journal cikkében.

Ennek megválaszolásához elegendő csak pár évszázadot visszaugranunk a történelemben. „Minden korszakban megjelentek a világhódító nemzetek és leigázták a primitívebb kultúrával rendelkező népeket. Hogyha a robotok okosabbak nálunk, akkor mi tartja vissza őket attól, hogy bántsák az embereket?” – vetette fel Patrick Lussier, a legújabb Terminátor film egyik forgatókönyvírója. 

Robotinvázió a filmvásznon

A filmekben természetesen nem mindig a robotok és gépek kezdik el a háborút. Nem arról van szó, hogy a robotok és a mesterséges intelligencia automatikusan meg szeretné semmisíteni az emberiséget – hangsúlyozta a Terminator: Genisys társszerzője.

Laeta Kalogridis példaként említette a 2001: Űrodüsszeiát, ebben ugyanis HAL, a fedélzeti számítógép csak azt követően fordul az emberek ellen, hogy a legénység hazudott neki. A nyolcadik utas: a Halál című film mechanikus főszereplője, Ash is csak amiatt zavarodik össze, mert egymásnak ellentmondó utasításokat kap. A Terminátorban pedig az emberek egész egyszerűen pánikba esnek, amikor a Skynet öntudatra ébred. 

Az is előfordul, hogy a tudósok kitartó kísérletezéssel teremtenek valamit, amelyet aztán az ismeretlentől való félelmükben megpróbálnak elpusztítani vagy sorsára hagyni. Ez volt az alapfelállás például a Mary Shelley 1818-as regényén alapuló Frankenstein című filmben, illetve a Ridley Scott által rendezett, Harrison Ford főszereplésével készült Szárnyas fejvadászban.

Steven Spielberg Brian Aldiss 1969-es novelláját vette elő a fiókból, amelyben egy mesterséges kisfiút elhagy az anyja. A rendező elegyítette a történetet a Pinokkióval, ennek eredményeként született meg 2001-ben az A.I. – Mesterséges értelem. 

Chris Barsanti egyébként úgy látja, hogy szép lassan már enyhül a mozikészítők intelligens technológiákkal szemben táplált félelme. Az internetről készült első filmek is elég ijesztőek voltak, gondoljunk csak A hálózat csapdájában-ra, vagy a Mátrixra. A tavaly bemutatott A nő című moziban azonban már a romantikus szál is feltűnt, a főszereplő Joaquin Phoenix ugyanis beleszeretett egy intelligens operációs programba – barátai között pedig kisebbségben vannak, akik ezt furcsálják, és lassan a körülötte lévő világban is egyre természetesebb lesz. „Ez mind arról árulkodik, hogy a technológiát egyszerűen nem lehet megkerülni” – véli a szakértő. 

Nem teljesen új az ötlet azonban, hogy a robotok nem csak leigázásra lehetnek képesek. Már a ’80-as években is kedves családi filmek főszereplői voltak a segítőkész, szerethető gépek is, mint például a Rövidzárlat eredetileg harci robotnak tervezett Johnny-V-je, vagy a Csoda a 8. utcában űrlakói, akik egy bérház lakóit mentik meg a kitelepítéstől.

Ezekben a filmekben a technológia mindannyiszor a gonosz pénzügyi hatalom elleni lázadást segítette, mintegy szimbolikusan bemutatva azt, hogy a technológia nemcsak leigázhat, hanem épp ellenkezőleg, a védelemben is ugyanúgy segíthet.

Elképesztő robotok - Egyelőre csak a filmvásznon

Chris Barsanti szerint a sci-fi filmek és regények egy bizonyos módon mind a jövőre próbálnak minket felkészíteni. Ha nem is konkrét robotlázadást kell majd leküzdenünk (mint a Terminátor saga emberi szereplőinek), de meg kell majd birkóznunk a technológia folyamatos fejlődésével, és azzal, hogy időskorunkra mi fogunk olyan értetlenül, "leigázva" állni a kor legmodernebb eszközei előtt, mint ahogy a mi nagyszüleink küzdenek sokszor az okostelefonokkal.

Cikksorozatunkat hamarosan folytatjuk.