Hogyan fogja a technológia megmenteni a divatipart?

Hogyan fogja a technológia megmenteni a divatipart?

Fenntartható jövő: hogyan fogja a technológia megmenteni a divatipart?

még több IoT

3 perc

Ki gondolná, hogy a divat világa nagyobb mértékben felelős az éghajlatváltozásért, mint a nemzetközi repülés és a tengeri szállítás együttesen? Az ENSZ szerint a divatipar felel a globális szennyvíz-kibocsátás 20 százalékáért és a szén-dioxid-kibocsátás 10 százalékáért. Ezen felül az ágazat minden évben fél millió tonna szintetikus mikroszállal szennyezi óceánjainkat – írta a CNN Business.

A fogyasztók egyre inkább látják, hogy a hatalmas mennyiségű olcsó ruházat előállítása milyen káros hatással van a környezetre, és sokan elkezdtek fenntarthatóbb szokásokra átváltani, például használt ruhákat vásárolni. De a nagy divatcégek sem ülnek tétlenül. A Zara azt ígérte, hogy 2025-től minden ruhát kizárólag organikus, fenntartható vagy újrahasznosított pamutból, lenből vagy poliészterből készítenek. A H&M hasonló ígéretét 2030-ra tervezi megvalósítani.

A Nike a tervek szerint 2025-re minden gyárát teljes mértékben megújuló energiával fogja üzemeltetni, az Adidas pedig idén megduplázza az újrahasznosított műanyagból készült cipők számát. A Wrangler is kifejlesztett egy új, víztakarékos farmerkészítési módot. A fejlesztéseknek az új technológiai lehetőségek nyitottak utat, és teljesen átalakíthatják azt, ahogyan a jövőben a ruhákat tervezik, készítik és értékesítik.

Folyik a munka a Teemill gyárban

Fenntarthatóbb pólógyártás a Teemill üzemében

Túltermelés és kidobott ruhakupacok helyett

„A divat nem más, mint nagy mennyiségű, de alacsony értékű hulladékfolyam. Sok van belőlük, de szinte semmit nem érnek” – vázolta kritikus véleményét Mart Drake-Knight, egy brit startup társalapítója. A vállalkozás a megújuló energiák és a hulladék minimalizálását szolgáló technológia segítségével gyárt és hasznosít újra pólókat.

Drake-Knight szerint 5 pólóból 3 egy éven belül a szemétben köt ki. Rengeteg darabot egyszer sem hordanak, mielőtt azok a kukába kerülnek. És ez nem csak a környezetnek kerül sokba: az ENSZ szerint a 2,4 billió dollárt érő iparág évente nagyjából 500 milliárd dollár veszteséget szenved, ami az újrahasznosítás hiányából, illetve a soha el nem adott ruhák kidobásából ered.

Ezt igyekszik a Teemill elkerülni azáltal, hogy a dél-angliai Isle of Wighton található gyárukban valós időben gyártja ruháit több tucat robotikus készülék és mesterséges intelligencia segítségével. Internet-hozzáféréssel a Teemill weboldalán bárki képes pólókat tervezni és eladni. Ügyfeleik közé tartoznak az olyan karitatív szervezetek, mint például a Save the Children és a Greenpeace valamint Katherine Hamnett és Bella Freud ruhatervezők is.

„A tervezésből egyszerűen kihagytuk az el nem adott készlet fogalmát” – mondta a startup társalapítója. De még ezek a pólók is elhasználódnak egyszer, és előbb vagy utóbb a szeméttelepen kötnek ki.  Ezt a problémát próbálja a Teemill áthidalni azáltal, hogy a postaköltség átvállalásával és levásárolható pontok felajánlásával ösztönzi a vásárlóit arra, hogy visszaküldjék a pólókat.

Kate Moss brit szupermodell Teemill pólóban

Kate Moss brit szupermodell Teemill pólóban

A termékeik ugyanis természetes alapanyagokból készülnek, és a szövet újra és újra felhasználható. Ez segíti a céget abban, hogy elérje célját, azaz kialakítsanak egy körkörös gazdasági rendszert, amely segítségével sikerül megőrizni a póló eredeti értékének egy részét.

„Ha egy ruhadarabot kidobunk a szemétbe, akkor annak az értéke teljes mértékben örökre elveszett” – emelte ki Mark Sumner, a Leedsi Egyetem fenntarthatósággal, kiskereskedelemmel és divattal foglalkozó oktatója. „Azzal is sikerül a ruházati termékek értékének egy bizonyos részét megőrizni, ha a már jól megszokott módon, egyszerűen odaadjuk egy jótékonysági szervezetnek” – tette hozzá.

Átláthatóság a blokklánccal

Samantha Dover, a Mintel kiskereskedelmi elemzője kiemelte: a fogyasztókat ma már nemcsak az érdekli, hogy a ruháik hol végzik, hanem az is, hogy azokat milyen munkakörülmények között gyártják, és honnan származnak azok. A piackutató cég szerint a brit ruhavásárlók 53%-a úgy gondolja, hogy a ruházati kereskedőknek pontosabb tájékoztatást kellene adniuk arról, hogy a termékeik hol készültek.

„Egyre nagyobb a viszonteladókkal szembeni elvárás – nemcsak az átláthatóság biztosítása tekintetében, hanem, hogy a rendelkezésre álló információt a lehető legkönnyebben hozzáférhetővé tegyék az átlagos vásárló számára” – fejtette ki az elemző. Ennek hatására ma már vannak olyan márkák, amelyek a blokklánc technológia segítségével követik nyomon az ellátási láncukat.

Az interneten keresztül bárki számára hozzáférhető főkönyv a tranzakcióról egy állandó, megváltoztathatatlan feljegyzést készít: mindegyik tranzakciót időbélyegzővel látnak el, és az előzőhöz kapcsolják azt, hogy később se lehessen megváltoztatni.

Martine Jarlgaard divattervező kihasználja a blokkláncban rejlő lehetőségeket

Martine Jarlgaard divattervező kihasználja a blokkláncban rejlő lehetőségeket

„A blokklánc kínálta átláthatóság az értékesítési láncokban segíti a résztvevőket, hiszen hangot kapnak ők is, és a felelősség alól senki nem bújhat ki” – véli Martine Jarlgaard.

A londoni divattervező együttműködik a Provenance technológiai vállalattal, és alkalmazza a blokklánc technológiát, így a vásárlók nyomon követhetik a ruhadarab útját az alapanyag előállításától kezdve egészen az üzletbe való megérkezéséig. Ehhez nem kell mást tenniük, mint egy applikáció segítségével egyszerűen beszkennelni a ruha QR kódját.

„Rendkívül sürgető, hogy az emberek végre láthassák, hogy a márkák mennyire elkötelezettek a fenntarthatóság mellett, és kizárólag a tényekre alapuló átláthatóság teszi lehetővé a fogyasztók és az együttműködők számára a tájékozódást és a megfelelő döntések meghozatalát” – hangsúlyozta a tervező.

Hatalmas mennyiségű adat

Az olyan globális piacon, mint ami a divatiparágé – ahol rengeteg a beszállító és a viszonteladó –, nehéz a márkák számára teljesen átlátni saját értékesítési láncukat és pontosan felmérni a környezetre gyakorolt hatásukat.

Ez volt az oka annak, hogy májusban a Google Cloud összefogott Stella McCartney ruhatervezővel, és elkezdtek kidolgozni egy olyan eszközt, amely adatelemzés és gépi tanulás használatával segíti a divatmárkáknak megbecsülni, hogy a különböző gyártási folyamataik mekkora hatással vannak a környezetre.

A program – amelynek bevezetését jövő évre tervezik – elsősorban a pamutra és a viszkózra összpontosít. A fejlesztés számos különböző forrásból származó adatot és kulcsfontosságú elemeket vizsgál, mint például a talaj minősége, a vízfelhasználás, a megtermelt hulladék mennyisége és az üvegházhatású gázok kibocsátása.

Az értékes adatokhoz való hozzáférés segíthetné a fenntarthatóság megvalósítását - állítja Ian Pattinson

Az értékes adatok is ösztönözhetik az ökológiai lábnyom csökkentését

„A rendelkezésre álló adatok igen sokrétűek. De úgy gondoljuk, hogy képesek leszünk összesíteni és a divatmárkák számára rendelkezésre bocsátani az adatokat olyan formában, hogy abból láthassák, mekkora az ökológiai lábnyomuk” – mondta Ian Pattinson, a Google Cloud brit és írországi leányvállalatának ügyfélszolgálati, kiskereskedelmi és gyártási vezetője.

A jelenlegi kereskedők régi adatokkal dolgoznak, a Google újítása azonban valós idejű információval látná el őket. Ugyanakkor Mark Sumner egyetemi oktató arra figyelmeztet, hogy a túl sok információnak is van kockázata.

Kutatása szerint attól, hogy a vásárlókat elárasztják ökológiai lábnyommal, gyári körülményekkel vagy toxikológiai hatással kapcsolatos információkkal, még nem biztos, hogy megváltoztatják a szokásaikat. „A végén annyi információval terheljük a vásárlót, hogy feladják, és egyszerűen azt mondják: tudjátok mit, olyan ruhát fogok venni magamnak, ami jól áll rajtam” – mondta Sumner.

Forrás: