A fogyasztók egyre inkább látják, hogy a hatalmas mennyiségű olcsó ruházat előállítása milyen káros hatással van a környezetre, és sokan elkezdtek fenntarthatóbb szokásokra átváltani, például használt ruhákat vásárolni. De a nagy divatcégek sem ülnek tétlenül. A Zara azt ígérte, hogy 2025-től minden ruhát kizárólag organikus, fenntartható vagy újrahasznosított pamutból, lenből vagy poliészterből készítenek. A H&M hasonló ígéretét 2030-ra tervezi megvalósítani.

A Nike a tervek szerint 2025-re minden gyárát teljes mértékben megújuló energiával fogja üzemeltetni, az Adidas pedig idén megduplázza az újrahasznosított műanyagból készült cipők számát. A Wrangler is kifejlesztett egy új, víztakarékos farmerkészítési módot. A fejlesztéseknek az új technológiai lehetőségek nyitottak utat, és teljesen átalakíthatják azt, ahogyan a jövőben a ruhákat tervezik, készítik és értékesítik.

Fenntarthatóbb pólógyártás a Teemill üzemében

Túltermelés és kidobott ruhakupacok helyett

„A divat nem más, mint nagy mennyiségű, de alacsony értékű hulladékfolyam. Sok van belőlük, de szinte semmit nem érnek” – vázolta kritikus véleményét Mart Drake-Knight, egy brit startup társalapítója. A vállalkozás a megújuló energiák és a hulladék minimalizálását szolgáló technológia segítségével gyárt és hasznosít újra pólókat.

Drake-Knight szerint 5 pólóból 3 egy éven belül a szemétben köt ki. Rengeteg darabot egyszer sem hordanak, mielőtt azok a kukába kerülnek. És ez nem csak a környezetnek kerül sokba: az ENSZ szerint a 2,4 billió dollárt érő iparág évente nagyjából 500 milliárd dollár veszteséget szenved, ami az újrahasznosítás hiányából, illetve a soha el nem adott ruhák kidobásából ered.

Ezt igyekszik a Teemill elkerülni azáltal, hogy a dél-angliai Isle of Wighton található gyárukban valós időben gyártja ruháit több tucat robotikus készülék és mesterséges intelligencia segítségével. Internet-hozzáféréssel a Teemill weboldalán bárki képes pólókat tervezni és eladni. Ügyfeleik közé tartoznak az olyan karitatív szervezetek, mint például a Save the Children és a Greenpeace valamint Katherine Hamnett és Bella Freud ruhatervezők is.

„A tervezésből egyszerűen kihagytuk az el nem adott készlet fogalmát” – mondta a startup társalapítója. De még ezek a pólók is elhasználódnak egyszer, és előbb vagy utóbb a szeméttelepen kötnek ki.  Ezt a problémát próbálja a Teemill áthidalni azáltal, hogy a postaköltség átvállalásával és levásárolható pontok felajánlásával ösztönzi a vásárlóit arra, hogy visszaküldjék a pólókat.

Kate Moss brit szupermodell Teemill pólóban

A termékeik ugyanis természetes alapanyagokból készülnek, és a szövet újra és újra felhasználható. Ez segíti a céget abban, hogy elérje célját, azaz kialakítsanak egy körkörös gazdasági rendszert, amely segítségével sikerül megőrizni a póló eredeti értékének egy részét.

„Ha egy ruhadarabot kidobunk a szemétbe, akkor annak az értéke teljes mértékben örökre elveszett” – emelte ki Mark Sumner, a Leedsi Egyetem fenntarthatósággal, kiskereskedelemmel és divattal foglalkozó oktatója. „Azzal is sikerül a ruházati termékek értékének egy bizonyos részét megőrizni, ha a már jól megszokott módon, egyszerűen odaadjuk egy jótékonysági szervezetnek” – tette hozzá.

Átláthatóság a blokklánccal

Samantha Dover, a Mintel kiskereskedelmi elemzője kiemelte: a fogyasztókat ma már nemcsak az érdekli, hogy a ruháik hol végzik, hanem az is, hogy azokat milyen munkakörülmények között gyártják, és honnan származnak azok. A piackutató cég szerint a brit ruhavásárlók 53%-a úgy gondolja, hogy a ruházati kereskedőknek pontosabb tájékoztatást kellene adniuk arról, hogy a termékeik hol készültek.

„Egyre nagyobb a viszonteladókkal szembeni elvárás – nemcsak az átláthatóság biztosítása tekintetében, hanem, hogy a rendelkezésre álló információt a lehető legkönnyebben hozzáférhetővé tegyék az átlagos vásárló számára” – fejtette ki az elemző. Ennek hatására ma már vannak olyan márkák, amelyek a blokklánc technológia segítségével követik nyomon az ellátási láncukat.

Az interneten keresztül bárki számára hozzáférhető főkönyv a tranzakcióról egy állandó, megváltoztathatatlan feljegyzést készít: mindegyik tranzakciót időbélyegzővel látnak el, és az előzőhöz kapcsolják azt, hogy később se lehessen megváltoztatni.

Martine Jarlgaard divattervező kihasználja a blokkláncban rejlő lehetőségeket

„A blokklánc kínálta átláthatóság az értékesítési láncokban segíti a résztvevőket, hiszen hangot kapnak ők is, és a felelősség alól senki nem bújhat ki” – véli Martine Jarlgaard.

A londoni divattervező együttműködik a Provenance technológiai vállalattal, és alkalmazza a blokklánc technológiát, így a vásárlók nyomon követhetik a ruhadarab útját az alapanyag előállításától kezdve egészen az üzletbe való megérkezéséig. Ehhez nem kell mást tenniük, mint egy applikáció segítségével egyszerűen beszkennelni a ruha QR kódját.

„Rendkívül sürgető, hogy az emberek végre láthassák, hogy a márkák mennyire elkötelezettek a fenntarthatóság mellett, és kizárólag a tényekre alapuló átláthatóság teszi lehetővé a fogyasztók és az együttműködők számára a tájékozódást és a megfelelő döntések meghozatalát” – hangsúlyozta a tervező.

Hatalmas mennyiségű adat

Az olyan globális piacon, mint ami a divatiparágé – ahol rengeteg a beszállító és a viszonteladó –, nehéz a márkák számára teljesen átlátni saját értékesítési láncukat és pontosan felmérni a környezetre gyakorolt hatásukat.

Ez volt az oka annak, hogy májusban a Google Cloud összefogott Stella McCartney ruhatervezővel, és elkezdtek kidolgozni egy olyan eszközt, amely adatelemzés és gépi tanulás használatával segíti a divatmárkáknak megbecsülni, hogy a különböző gyártási folyamataik mekkora hatással vannak a környezetre.

A program – amelynek bevezetését jövő évre tervezik – elsősorban a pamutra és a viszkózra összpontosít. A fejlesztés számos különböző forrásból származó adatot és kulcsfontosságú elemeket vizsgál, mint például a talaj minősége, a vízfelhasználás, a megtermelt hulladék mennyisége és az üvegházhatású gázok kibocsátása.

Az értékes adatok is ösztönözhetik az ökológiai lábnyom csökkentését

„A rendelkezésre álló adatok igen sokrétűek. De úgy gondoljuk, hogy képesek leszünk összesíteni és a divatmárkák számára rendelkezésre bocsátani az adatokat olyan formában, hogy abból láthassák, mekkora az ökológiai lábnyomuk” – mondta Ian Pattinson, a Google Cloud brit és írországi leányvállalatának ügyfélszolgálati, kiskereskedelmi és gyártási vezetője.

A jelenlegi kereskedők régi adatokkal dolgoznak, a Google újítása azonban valós idejű információval látná el őket. Ugyanakkor Mark Sumner egyetemi oktató arra figyelmeztet, hogy a túl sok információnak is van kockázata.

Kutatása szerint attól, hogy a vásárlókat elárasztják ökológiai lábnyommal, gyári körülményekkel vagy toxikológiai hatással kapcsolatos információkkal, még nem biztos, hogy megváltoztatják a szokásaikat. „A végén annyi információval terheljük a vásárlót, hogy feladják, és egyszerűen azt mondják: tudjátok mit, olyan ruhát fogok venni magamnak, ami jól áll rajtam” – mondta Sumner.