Hazánk volt az egyedüli, ahonnan a titokban megjelölt, már nem működő készülékek közül egyik sem került ki az Európai Unión kívülre. A Bázeli Akcióhálózat (BAN) két évig tartó nemzetközi kutatását itthon a Greenpeace Magyarország munkatársai és aktivistái segítették.

Ők 2017 augusztusában 17 darab elektronikai cikket – képernyőket, asztali számítógépeket – adtak le Budapest környéki és tatabányai gyűjtőpontokon. Az átvételi helyek között voltak elektronikus hulladék leadására kijelölt hivatalos gyűjtőpontok és kiskereskedelmi egység is.

Az Európai Unió tagországaiban összesen 314 eszközre: számítógépekre, nyomtatókra és monitorokra telepítettek GPS-nyomkövetőt. A jeladók adatait összesítve kiderült, hogy 19 elektronikai cikket, azaz a vizsgált hulladék 6 százalékát exportálták, ebből 11 eset volt olyan, amely nagy valószínűséggel illegálisan került ki az EU-ból. A célállomások Ghána, Hongkong, Nigéria, Pakisztán, Tanzánia, Thaiföld és Ukrajna voltak.

A közleményben kiemelték: talán a hat százalékos arány nem tűnik túl magasnak, de ha ezt rávetítjük az unió teljes elektronikai hulladéktermelésére, akkor a becslés szerint akár évi 352.477 tonnányi e-hulladék kerülhet ki illegálisan a fejlődő országokba.

„Úgy tűnik, hogy nagyon komoly hibákat tártunk fel a veszélyes elektronikai hulladékok kezelésében. Ezzel szemben az EU azt állítja, hogy folyamatos erőfeszítéseket tesznek a körkörös gazdaság megvalósítására, amely felelősségteljesen működik, és kiküszöböli a rendszerből való kiszivárgást" – mondta Jim Puckett, a BAN igazgatója.

A nemzetközi mezőnyben az Egyesült Királyság szerepelt a legrosszabbul, itt találták a legtöbb, összesen öt jogsértést. Az innen származó készülékek Afrikáig jutottak. Emellett Olaszország, Németország, Spanyolország, Írország és Lengyelország szintén részt vettek a fejlődő országokba irányuló e-hulladék-exportban.

Mérgező feldolgozás

A BAN munkatársai el is mentek néhány célállomásra, ahol nem meglepő módon azzal szembesültek, hogy a munkásokra és a környezetre egyaránt veszélyes módszerekkel nyerik ki a hulladékból az értékes alapanyagokat. Leégetik, leolvasztják róla a burkolatokat, vagy savval maratják le, hogy kinyerjék a rezet, az acélt, az aranyat és az alumíniumot.

Voltak olyan termékek is, amelyeket megjavítottak, hogy újra használhatóak legyenek, de ezeknél sem foglalkoztak sokat a mérgező anyagok megfelelő kezelésével. Például a higanyt, ólmot vagy mérgező brómozott égésgátlókat tartalmazó alkatrészeket, amelyeket kicseréltek, egyszerűen elégették, vagy helyi hulladéklerakókra dobták.

A Bázeli Akció hálózat attól tart, hogy az elektronikai cikkeket gyártók ki fogják lobbizni, hogy az elromlott, értékvesztett készülékeket lehessen exportálni, így azok el fogják árasztani az azokat feldolgozó szegényebb országokat.

„Az EU-nak úgy kell biztosítania az európai lakosság és a környezet egészségét, hogy közben nem mérgez meg más kontinenseket” – emelte ki Jim Puckett. A szervezet ezért sokkal szigorúbb ellenőrzést és fokozott erőfeszítéseket követel az uniótól a bázeli egyezmény betartásáért és a körkörös gazdaság megvalósításáért.