A rangsort a svájci Menedzsmentfejlesztési Intézet (IMD) és a szingapúri Műszaki és Tervezési Egyetem (SUTD) készíti el immár harmadik éve. A 118 világváros sorrendjét a technológiai, valamint az ENSZ humán fejlettségi felmérése által közzétett gazdasági és társadalmi adatok alapján határozzák meg. Figyelembe veszik azt is, milyen a lakosok saját környezetük „felokosításával” kapcsolatos percepciója.

A településként 120, összesen 15 ezer helyi válaszadó idén júliusban mondhatta el a véleményét olyan témákról, mint például az egészség, biztonság, közlekedés, mindennapi tevékenységek, valamint a tanulási- és munkalehetőségek és a helyi kormányzás.

A körkép szerint a városlakók számára a legnagyobb gondot a megfizethető lakhatás jelenti. A gazdag településeken fontos téma a környezetért való aggódás, a pandémiát követően pedig nemzetközi szinten nagyobb hangsúlyt kapott a jobb levegőminőség és az egészségügyhöz való hozzáférés is. 

A világjárvány rávilágított az okosvárosokban rejlő innovatív potenciálra is, mellyel sokszor jobban válaszolnak egyes kihívásokra, mint a központi kormányzat; ilyen például a védőfelszerelések elosztásának megszervezése, az egészségügyi létesítmények használata vagy az oltási kampányok. A covid-helyzet alatt különösen a kontaktkutatás területén sokat segített a fejlett technológiai kultúra és digitális infrastruktúra is – állapítja meg a tanulmány.

Személyes adatok a jobb működésért cserébe?

Szingapúr listavezető helye részben azzal magyarázható, hogy a városállam régóta támogatja a technológia bevezetését a lakosok mindennapjaiba, de a sikerhez az ott lakók közötti erős szociális kohézió is sokat hozzátett – véli Christos Cabolis, az IMD Versenyképességi Központ vezető közgazdásza.

Az eredményekből az is kiderül, hogy a New York-i válaszadók 62 százaléka szívesen adja személyes adatait, ha az segít a közlekedési dugók felszámolásában. A felmérésbe bevont amerikai lakosok több mint fele pedig támogatja az arcfelismerő rendszerek alkalmazását, ha ezáltal csökken a bűnözés mértéke.

Az intézmény definíciója szerint a smart city olyan városi környezetet jelent, amely a technológia segítségével erősíti fel azokat az előnyöket és tompítja azokat a hátrányokat, melyeket az urbanizáció jelent a lakosok számára – és ezt a meghatározást a szakember szerint a pandémia sem változtatta meg. Sőt, a technológiai megoldások révén a fejlettebb települések könnyebben alkalmazkodtak a krízishez, és hatékonyabban tudtak adatok gyűjteni és szolgáltatni arról, hogy miként lehet a vírus terjedését gátolni.

Nem csak a technológia teszi az okosvárost

Christos Cabolis szerint ahhoz, hogy egy környezet intelligenssebbé váljon, a helyi vezetőknek meg kell hallgatniuk a lakosokat, hiszen nem létezik mindenkire érvényes egyenmegoldás. Legkönnyebben a helyben élők tudják azonosítani a kihívásokat, ami alapja a célirányos és hathatós megoldások kidolgozásának. Végső soron viszont nem kizárólag a technológia teszi az okosvárost, ehhez szükség van a kultúrára, a történelemre és a városi környezetre is. Mindezek megfelelő egyensúlya hozza el az életszínvonal növekedését – tette hozzá a közgazdász.