„Ha visszanézünk, akkor 50 évvel ezelőtt a sakkprogramot mesterséges intelligenciának hívták. Akkor azt gondolták, hogy aki meg tud verni egy embert sakkban, az csak mesterséges intelligencia lehet. Napjainkban már nem így gondolnak rá, ma mondhatjuk úgy, hogy a határ mozog, és folyamatosan tolódik kifelé. Szerintem valahol ott lehetne meghúzni a határt, hogyha csak az ember tudja az adott feladatot, de ezt mi is reprodukáljuk az algoritmusokkal, akkor azt mesterséges intelligenciának hívjuk. Ha viszont egy egyszerű, programozható, determinisztikus gép is megoldja a problémát, akkor az csak egy programnak számít” – összegezte a Machine Intelligence ügyvezetője.

Agod Attila a dinamikusan fejlődő területek között az ipart, azon belül is a gyártást emelte ki. Például jól alkalmazhatók az MI-alapú megoldások azoknál a manuális munkáknál, amelyeknél az elkészült okostelefonokról kell eldönteni, hogy teljesen karcmentesek, vagy felfedezhetők a felületükön karcolások, ujjlenyomatok. Ez a munka kamerákkal készített képsorozatok és a gépi tanulás segítségével ma már könnyen algoritmizálható.

Az IoT Zónában szó volt arról is, hogy a gépi intelligencia milyen változásokat hoz a munkaerőpiacon, és hogy mennyi idő alatt térülhet meg egy-egy ilyen megoldás. Hallgassa meg az interjút!