Napjainkban már nem meglepő, ha különféle képernyők és érintőképernyők révén tudjuk tartani a kapcsolatot szeretteinkkel, ismerőseinkkel, legyenek akár a világ túlsó felén. A digitális eszközöket – billentyűzeteket, egereket – viszont már inkább a munkánk során használjuk.

A Google folyamat- és termékfejlesztési (Advanced Technology and Products) divíziójának műszaki igazgatója, Ivan Poupyrev azonban egy tic-tac méretű számítógép révén írná újra a „történetet”.

Elgondolásának mozgatórugója az a tény, hogy a számítógépek jelentős szerepet töltenek be a felhasználók szakmai- és magánéletében egyaránt, ugyanakkor felhasználásuk erősen korlátozott. A szakember célja, hogy az irodai íróasztaloktól a cipőkig minden, a mindennapok során használt tárgy saját, egyedi számítógépes interfésszé alakulhasson, azaz „közvetítő” nélkül valósulhasson meg az adott eszköz és az emberek közötti „érintkezés”.

Poupyrev az elképzeléseit bemutató Ted Talks előadáson elmondta, hogy ha például a szabók, a kézművesek és más kisiparosok hozzáférhetnének ezekhez az apró számítógépekhez, akkor a kereskedelem hagyományos eszközeit újfajta hardverekké és számítógépekké alakíthatnák. Olyanokká, amelyeket korábban el sem tudtak volna képzelni.

A mini számítógép hátoldalán ugyanis elektródák találhatók, így amikor kétféle készülékhez is csatlakoztatják azt. Ekkor az eszköz képes felismerni, hogy mihez csatlakozott, és automatikusan újrakonfigurálja magát, hogy engedélyezze a speciális funkciókat. A szakember szerint mindennek nagy hasznát lehetne venni például a ruha- és a bútoriparban.

A jelenleg is zajló kutatás-fejlesztés a Google Project Jacquard részeként fut. A Poupyrev által 2014-ben alapított vállalkozás célja a technológia szövetbe való szó szerint vett beépítése. A projekt keretében 2017-ben a Levis-szel együttműködve készült el a világ első intelligens kabátja.

Az elképzelések szerint pedig a „kézművesek” számára biztosítanának olyan eszközöket, amelyek révén a már elkészült termékekbe lehetne beépíteni a különféle digitális szolgáltatásokat. Fontos, hogy ez nem járna az eszközök radikális átváltoztatásával, hanem azt jelentené, hogy digitális funkciókkal ruháznák fel a mindennapi használati tárgyakat.

Végső soron viszont a különféle ruhadarabok, bútorok és egyéb kiegészítők a felhőhöz kapcsolódnának, és mindegyiknek meglenne a saját, speciális funkciója. A felhasználók így például ruhaujjuk segítségével irányíthatnák az általuk éppen használt képernyőt, vagy szemüvegük megérintésével szüneteltethetnék a zenehallgatást. A lépésszámlálók beépítésre kerülhetnének a sportcipőkbe, a fordítóberendezések az emberi fülbe, a gyógyászati célra használt nanorobotok pedig közvetlenül a véráramba juthatnának.

Ezzel egy olyan új világot lehetne létrehozni, ahol a dolgok csatlakozhatnának egymáshoz, és nem lenne szükség külön billentyűzetre, képernyőre vagy számítógépes egérre a számítógépekkel való „érintkezéshez” – tette hozzá a fejlesztő. Megfogalmazása szerint „egy újfajta, láthatatlan számítógépet” építenek.