Hosszú tesztidőszak és véleményezés után körvonalazódik az a szabályrendszer, amely 2020-ra lehetővé teheti a gyakorlati megvalósítást. A kezdeményezés a sofőr nélküli autókat fejlesztő cégek számára is hasznos lehet, hiszen így a saját érzékelőiken kívül számolhatnak a kommunikációs hálózatból beáramló információkkal is, ami jóval stabilabbá teszi a rendszereket és pontosabbá a számítást.

A V2V (vehicle-to-vehicle) eszközök lehetővé teszik, hogy a járművek egymással kommunikáljanak, így figyelmeztetve a gépjárművezetőket az esetleges veszélyekre. 2013-ban 5,9 millió közúti baleset történt az Egyesült Államokban, melyből 32 700 halálos kimenetelű volt. Az amerikai közlekedésügyi minisztérium szerint ezek nagy része megelőzhető lett volna, ha a járművek V2V-technológiát használnak. Ebből fakadóan ahelyett, hogy az állami szervezet az autóipar fejlettségi szintjének emelkedésére várna, inkább a technológia kötelezővé tétele mellett döntött.

A siker természetesen nem csak és kizárólag a technikai megvalósulással hozható összefüggésbe. Minimális követelményrendszer, egységes szabványok nélkül az autók „elbeszélnének egymás mellett”, hiszen minden gyártó csak a maga rendszerének fejlesztésére koncentrálna. Ez egészen lecsökkentené azoknak a modelleknek a számát, amelyek ténylegesen képesek egymással információt megosztani, így csökkenne a rendszer hatékonysága is. Éppen ezért az egységes szabályozás kidolgozása a fő cél.

Egy olyan szabványon alapuló rendszer bevezetésével, amelyet minden jármű egyaránt képes dekódolni, sokkal könnyebb lenne kiszűrni a veszélyeket. A veszélyeztetett autóban ülő járművezetőt az autó biztonsági rendszere például képes lenne egy egyszerű hangjelzéssel figyelmeztetni a problémára, illetve az elkövető autó sofőrje is ugyanilyen formában észlelhetné a figyelmeztetést.

Természetesen az ilyen típusú jelátvitel – főleg hálózatba kapcsolva – felveti az adatvédelem kérdését az állami adatgyűjtéssel és a kiberbűnözökkel kapcsolatban is. Ha az autók képesek egymással kommunikálni egy adott területen, vagy a későbbiekben az okosvárosok kiépülésének köszönhetően magával az infrastruktúrával, akkor még több adat lesz elérhető az emberek és járművek mozgásáról.

Az említett kockázatok kiszűrésére az elkészült szabvány (amennyiben jelenlegi formájában vezetik be) gondoskodik arról is, hogy az így kapott információk anonim formában keringjenek a helyi hálózatokon, és ne legyen visszanyomozható az eredetük. 

Forrás: ReadWrite