José nyaralás előtt azzal szembesült, hogy a halait el kellene vinni a rokonaihoz. Mérnökként azonban (és mint aki szereti a machine-to-machine technológiát a mindennapi életben is) más megoldást kereset. Arra jutott, hogy a gépek közötti kommunikációt kihasználva épít egy automatikus szerkezetet, amellyel távolról is megoldható az etetés.

A legnagyobb kihívás az volt, hogy napi hányszor kapjanak a halak eledelt. Egy olyan Arduino platformot használt, amely kiegészítőjével képes SMS-ek fogadására és küldésére, miközben a GPRS-hálózaton keresztül kommunikál.

Az így megalkotott szerkezet igen egyszerű, de hasznos találmány lett. Amikor José SMS-t küldött az Arduino mikrokontrollernek, a szerkezet eledelt szórt az akváriumba. A halak először „meglepetten” fogadták a megoldást, de aztán gyorsan megbarátkoztak az új „ételosztóval”.

José találmánya jó példa arra, hogy az M2M-technológiával még a haletetés is újraértelmezhető, és a sablonos megoldások is túlléphetőek.