Az, hogy egy ingatlan teljes mértékben kompatibilis legyen a Dolgok Internetével, egyelőre inkább álom, mint valóság, úgy tűnik, a technológiai integráció egy bizonyos ponton elakadt, így egyelőre alacsony intelligenciaszint jellemző a jelenlegi lakásokra. Pedig a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás képessége ebben az esetben is nagyon sok előnnyel járhatna, hiszen a háztartási berendezések online csatlakoztatottsága és együttműködése révén számos hasznos funkciót ki lehetne alakítani. Az IoT-platformok hiányossága miatt azonban egyelőre korántsem használható ki az ebben rejlő teljes potenciál.

Meglévő képességek bővítése és újak kialakítása

A kulcs a re- és proaktivitásban rejlik: roppant hasznos lenne például, ha a mosógép vezérlése nemcsak elérhető lenne egy applikációból, hanem a berendezés magától elindulna, ha érzékelné, hogy tele van. Vagy éppen a gép önállóan, saját tartalmát figyelembe véve be is állítaná a megfelelő funkciókat, és ehhez igazodva végezné el a mosást.

Az is nagyban megkönnyítené a mindennapokat, ha a mesterséges intelligencia révén nem csupán az adott eszköz lenne „felokosítható”, hanem a készülékek együtt, közösen is proaktívak lehetnének. Egy intelligens kültéri biztonsági kamera például nem csupán észlelné, ha egy idegen sétál fel-alá a bejárati ajtó előtt, hanem üzenetet is küldene az okoszárnak, hogy mindent azonnal zárjon be és aktiválja a riasztót. Így eleve meg lehetne előzni az olyan helyzeteket, melyeknek könnyen betörés lehet a vége.

A következő szint az lehet, amikor a gépek képesek lesznek megérteni, ha valami szokatlan történik, majd a megfelelő reakciókkal önállóan megoldják a problémát. Ezért a fejlesztőknek manapság elsősorban arra kell összpontosítaniuk, hogy termékeik egymással összehangoltan is tudjanak együttműködni, valamint egy nagyobb ökoszisztémán belül is zökkenőmentesen egymásra „hangolódjanak”.

A nagy hatalommal nagy felelősség is jár

A technológiai fejlődéssel párhuzamosan természetesen morális-etikai problémák is felvetődnek, például, hogy ki meri vállalni a felelősséget az eszközök közötti kommunikáció során oda-vissza „vándorló” adatfolyamokért és azok védelméért.

Erkölcsi dilemmák a robotok korában

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi történik akkor, ha a kamera bűncselekményt vagy családon belüli erőszakos jeleneteket vesz fel, vagy amikor a mikrofon rögzíti a televíziónak adott utasítások mellett a gyermekek szóbeli bántalmazását.

Kérdés az is, hogy ilyenkor a vállalatok feladata-e, hogy már a termékfejlesztés során odafigyeljenek arra, hogy az adott berendezés csak az eredeti funkcióit láthassa el és egyéb eseményeket egyszerűen hagyjon figyelmen kívül. Ha pedig a készülék felismeri a problémás szituációkat, akkor vajon azt köteles lesz jelezni valamilyen hivatalos szervnek vagy például az iskolának. Ezeknek a dilemmáknak a feloldásához mindenképpen egységes törvényi szabályozásra lenne szükség. Ugyanakkor a folyamatos megfigyelés már-már disztopikus víziókat is ébreszthet, így szinte ugyanennyi érv szólhat a technológia ellen is.

Ahogyan a gépek képességei és intelligenciája nő, úgy kerül elő egyre gyakrabban a felelősség témaköre, és az, hogy kivel szemben áll fent elszámolási kötelezettség. Mindez olyan komoly erkölcsi kérdéseket vet fel, melyeknek még csak a felszínét kapargatjuk, és amelyekkel a jövőben sokat kell majd foglalkozni, amennyiben tényleg az okosotthonok és IoT-megoldások egyre szélesebb körű elterjesztése a cél.

Forrás: IoT Agenda