A Frost & Sullivan beszámolója szerint 2020-ra mindez több mint másfél billió dolláros értéket jelenthet, 2025-re pedig a világ népességének 81%-a élhet majd fejlett régiókban, ezen belül 58% nagyvárosi környezetben. Várakozásaik szerint a 26 okosváros több mint fele Észak-Amerikában és Európában lesz. A várostervezőknek pedig szembe kell nézniük az ezzel járó kihívásokkal, és ehhez alkalmazkodva kell kidolgozniuk az alapvető szolgáltatások biztosítását.

Ivan Fernandez, a Frost & Sullivan ausztráliai és új-zélandi üzletágának ipari igazgatója úgy véli, az intelligens városok vezetői egyre inkább távolodnak az alapvető élelmiszerek és termények tárolására használt úgynevezett silótartályos módszertől és igyekeznek együttműködésen alapuló, integráltabb megoldásokat keresni. Szerinte a siker kulcsa a különböző területek, például az energia-, közlekedés- és a telekommunikációs ipar közötti együttműködés, és mindehhez persze elengedhetetlen az országok kormányainak támogatása. Az ajtók pedig mindenki előtt nyitva állnak az igazán intelligens települések kialakításához.

A legnagyobb fejlődés az energetika területén mutatkozik, köszönhetően a különböző hálózati- és intelligens energiafelhasználási megoldásoknak. Ezekre jó példa a végéhez közeledő ausztrál Victorian Smart Grid Project, amelynek keretében két és fél millió méternyi vezetéket telepítenek lakó- és irodaépületekhez, jelentős költségcsökkenést eredményezve ezzel. Az előrejelzések szerint 2025-re a teljes okosváros-piac negyedét lefedhetik az ilyen és ehhez hasonló módszerek.

A különböző szenzoros technikák ugyancsak az épületfelügyeleti rendszerek részévé váltak, legyen szó miniatűr készülékekről vagy vezeték nélküli megoldásokról. A tanulmány szerint az automatizált rendszereknek köszönhetően 2016-ig 2,7 milliárd dolláros megtakarítás lehetséges. 2025-re pedig 7% lehet a világ intelligens épületeinek aránya, az okos-infrastruktúrához kapcsolódó megoldások (például szennyvíztisztítás, hulladékgazdálkodás) pedig 11%-ra növekedhetnek. Például elgondolkodtató különbség, hogy míg Ausztráliában a szemét 48%-a landol hulladéklerakókban, addig Svédországban ez az arány csupán 1%.

A szakértő azt tanácsolja, hogy a smart city ügyének előremozdítására a kormányok hozzanak létre érdekképviseleti csoportokat, így ösztönözve az együttműködést például az elektronikus szolgáltatások (eServices) és a mobilalapú egészségügy (mHealth) területén.

Ami a magánszektort illeti, az igazgató „a város, mint ügyfél” stratégiát javasolja, amelyben a vállalkozások potenciális partnerként tekinthetnek egymásra, üzleti modelleket dolgozhatnak ki közösen, megalapozva ezzel az adatelemzést és a felhőalapú szolgáltatásokat.

Fernandez szerint az intelligens városok működéséhez az emberi gondolkodást kell átprogramozni – nem pedig fordítva. Érdekes lesz látni, hogy ilyen hozzáállással milyen eredmények születnek majd.

Forrás: Connected World