Az IoT Analytics szakemberei szerint az okosvárosok kialakítását célzó kezdeményezések jelenleg az Internet of Things (Dolgok Internete) projektek legnagyobb szegmensét alkotják. Például Szingapúrban szenzorokat és automatizált mérőeszközöket fejlesztettek ki a villamosenergia-hálózat hatékonyságának javítása és a lakóövezetekben történő klimatizálás fokozatos optimalizálása érdekében.
Az Egyesült Államokban Sacramento, San Jose, Boston és más városok is arra törekszenek, hogy az IoT-hoz való csatlakozás révén javítsanak a közlekedésirányításon és a tömegközlekedésen, a közvilágítás energiahatékonyságán és az internethálózat kiterjesztésén. Cambridge városának „Smart Cambridge” kezdeményezése pedig a város tömegközlekedésének javítására összpontosít.
Az intelligens városok több, egymással összekapcsolt távoli érzékelőből és végpontokból álló hálózatokból épülnek fel, amelynek folyamatosan rögzítik és kicserélik egymással az összegyűjtött adatokat. Majd a rendszerek a „mögöttes” minták és trendek azonosítása céljából tárolnak és elemeznek. A hatalmas adatmennyiség, valamint a számos összekapcsolt hálózat összetettsége miatt a mögöttes rendszer karbantartása elsőre igencsak bonyolultnak tűnhet.
Azonban a meglévő vállalati hálózatok nagyobb változataként is lehet tekinteni minderre. Ezek összekötik a különböző helyeken lévő irodákat, összegyűjtik és elemzik a különböző forrásokból származó nagy mennyiségű adatokat, és szorosan együttműködnek a harmadik félnek számító partnerekkel és szolgáltatókkal.
A különbség a smart city nagyobb méretében és kiterjedésében rejlik, ami több hálózati réteget és végpontot jelent. Az intelligens város ugyanakkor hasonló szakértelmet igényel, mint a hagyományos vállalati hálózat kezelése és fenntartása.
Mivel az okosvárosok számos eleme – például a forgalomirányítási rendszerek és az integrált tömegközlekedési hálózatok – valós időben működik, így egymással összehangoltnak és a változó körülményekhez alkalmazkodónak kell lenniük. Folyamatosan monitorozniuk kell például a forgalmi torlódásokat vagy a tömegközlekedési eszközök állandóan változó lokációját és sebességét.
Ezek a funkciók a szenzorok közötti alacsony késleltetésű, kétirányú kapcsolatoktól függnek. Ha ez a kapcsolat – még ha csak néhány pillanatra is – megszakad, az akár súlyos következményekkel is járhat, függetlenül attól, hol történt.
A kulcs tehát a megfelelően kialakított kapcsolatokban is rejlik, amelyeket integrálni kell a megfelelő tárolási, számítástechnikai és analitikai erőforrásokkal, valamint a harmadik féltől származó alkalmazásokkal. Ez utóbbiak esetén is egyre inkább jellemző a felhőben történő tárolás.
A cikk folytatását itt olvashatja el.